Ezek vagyunk mi – Pannóniák dicsérete

28 éve dolgozik a Volánbusznál, civil munkájával párhuzamosan évtizedek óta újít fel veterán motorokat fiával, okleveles véradó, a maradék szabadidejében pedig a helyi iskolában is önkénteskedik. Hónapról hónapra bemutatjuk nektek érdekes hobbit űző, munkájukban is kiválóan teljesítő munkatársainkat. Ezúttal ismerjétek meg minden bizonnyal az egyik legtöbb lendülettel és türelemmel rendelkező kollégánkat, Kapornai Jánost!

A motorok szeretete gyerekkorába nyúlik vissza

Váci munkatársunk 14 éves korában szerezte meg motoros jogosítványát, motorja is már kölyökkora óta volt, de a felújítás szenvedélye „csak” 22 éve kapta el, amikor az akkor még csak nyolcéves fiával leporolta édesapja almazöld Pannónia TLT-jének darabjait. Letisztogatták, eltávolították róla a rozsdás részeket, szétszedték, majd gyakorlatilag mindent kicseréltek rajta. Komoly munka és türelem árán két évig tartott a felújítás, de a TLT levizsgázott, és újra használni lehetett.

A veterán motorok feltámasztása és gyűjtése azóta is termékeny, közös apa-fiú projektjük, gyűjteményük az eltelt évek alatt 14 darabosra bővült. Öt garázsban fér el a nem mindennapi gépsereg, hogy a szerelésre is maradjon hely. A hat-nyolc Pannónián – köztük a csodaszép oldalkocsison – kívül többek közt egy 1957-ben gyártott német katonai futármotor, Simson, Babetta és versenymotor is színesíti a palettát.

A sokéves tapasztalatnak és az azóta felfutott közösségi média adta lehetőségeknek köszönhetően ma, hogy már megvannak a bevált fórumok és lelőhelyeik, egy járműmatuzsálem felújítása akár egy hét alatt is megvan, de türelmetleneknek így sem való ez a műfaj.

Amikor a hobbi és a munka remekül kiegészíti egymást

„Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, ha az oldtimerekkel bíbelődhetek; a türelem, ami a műhelyben ragad rám, kiválóan kamatozik a munkámban is” – vallja kollégánk. Az autóbuszok és a kétkerekűek iránti rajongása egyaránt gyermekkorára nyúlik vissza, és mit sem kopott az eltelt évtizedek alatt. Szerette bütykölni az autóbuszokat is, 1977-től mint szerelőtanuló is dolgozott társaságunknál, de az igazi szerelem mégis a vezetés lett. Persze régi Ikarusokat gyűjteni picit bonyolultabb és helyigényesebb lett volna…

Ez a különleges hobbi a szaktudás mellett az ember szabadidejéből is rengeteget követel, de János családja érzi, hogy sokkal nyugodtabb, ha a műhelyében dolgozhat. Ahogy ő fogalmaz, felesége annyira megszokta már a „bolondériáját”, hogy sokszor együtt mennek motorozni.

Önkénteskedésben sem ismer határokat

Kollégánk ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá. Rendszeres véradó, aktivitását 2019-ben az Országos Vérellátó Szolgálat bronz Pelikán díjjal jutalmazta. A véradói aktivitást elismerő díjakból országosan összesen 371 darabot osztottak ki eddig: 1 gyémánt, 20 arany, 100 ezüst és 250 bronz Pelikán díjat.

János a fentiek mellett egy iskolában is segít az épület körüli teendők elvégzésében, legyen szó bármiről, akár csempeképek fugázásáról is. 1994-óta Vácott dolgozó kollégánk segíteni akarásával mindannyiunk számára kiváló példát mutat. Saját bevallása szerint, ha újrakezdhetné, ma is autóbusz-vezető lenne. El sem hisszük, hogy hamarosan nyugdíjba vonul, mert lendületével, végtelen energiájával húszéves kollégáinak is feladja a leckét. Munkájához, megszámlálhatatlan tevékenységéhez jó egészséget, sok sikert kívánunk!