Klassz megállók – Vác autóbusz-állomás
2024. április 16.
Vác a Duna bal partján fekvő festői, barokk kisváros, amely természeti szépségei mellett remek gasztronómiával, számos kulturális és egyházi emlékkel várja a látogatókat. Ahogyan arról már korábban írtunk, a település 300-as járatunkkal kiválóan megközelíthető az év bármely napján, de ezúttal álljunk meg egy rendhagyó időutazásra Vác autóbusz-állomáson!
Első ránézésre semmi izgalmas, de ha jobban megnézzük…
Egy meleg, tavaszi napon az autóbuszról leszállva könnyen járhat úgy az ember, hogy a tömeggel azonnal jobbra veszi az irányt a Duna és a történelmi belváros felé, esetleg továbbsiet balra, a vasútállomáshoz – és elmulaszt vetni egy pillantást magára a buszállomásra. Nem is hibáztatható ezért senki, az avatott szemeknek sem árt az okuláré.
Teljesen hétköznapinak tűnhet első pillantásra, de kis segítséggel érdekes, izgalmas időutazásban lehet része annak, aki körbesétálja, esetleg belülről is megvizsgálja az 1960 és ’61 között épült állomást.
Ó, azok a ’60-as évek!
Egy kis visszatekintés: Kádár-korszak, gulyáskommunizmus, fridzsiderszocializmus – kinek hogy tetszik. Az ’56-os forradalom és szabadságharc leverését, majd megtorlását követően Kádár János úgy vélte, emelni szükséges a „kisember” életszínvonalát, a nép általános elégedettségét.
A „legvidámabb barakk” életérzés közepette fejlődött ki a napjainkban ismét visszaköszönő divat, számos ma is ismert és több generáció által hallgatott zenekar alakult, Hofi Géza már fellépéseket vállalt – ugyanakkor a korszak építészeti emlékeit kevesen tudják felsorolni. A dolog, valljuk be, érthető, ugyanis az időszakra jellemző építészeti irányzat (az egyszerűség kedvéért nevezzük visszatérő modernizmusnak) célja elsősorban a funkcionalizmus volt, a díszítés vagy propagandára szolgált, vagy csak nyomokban volt tetten érhető az épületeken.
Az autóbusz-állomás és környezete
A fent bemutatott koncepciót nem cáfolja az UVATERV-es Simon Sándor által tervezett állomásépület sem. A város gyors ütemű növekedése tette indokolttá egy új autóbusz-pályaudvar építését, amit a követelményeknek megfelelően nem a már meglévő bővítésével valósítottak meg a városközpontban, hanem jelenlegi helyén húzták fel, amely akkor a központhoz legközelebbi szabad terület volt.
Az autóbusz-állomás párhuzamos, fűrészfogasan eltolt, végükön 10 méter sugarú beforduló ívekkel kiépített járdaszigetekből áll, szigetenként 3-3 busz fér el egymás mögött. Mindezt az utasváró és az előtte elhelyezett, hegesztett acélszerkezetű, impozáns esőbeálló keretezi ma is ugyanúgy, mint 1961-ben.
Az állomásépület felújításon esett át, amely során a belső tér jelentősen megváltozott, alkalmazkodott a jelenlegi utasforgalmi igényekhez. Emellett nagy táblás üvegablakokra cserélték az eredetileg acél-üveg szerkezetű ablakokat, amelyek osztásai adták korábban az épület játékos karakterét; emellett a szélfogó jellegzetes, fogantyús zártszelvény ajtaját is modern, fotocellás üvegajtó váltotta fel. Ettől persze a formavilág nem változott, valamint továbbra is számos eredeti részletet figyelhetünk meg az épület környezetében.
Itt van például a fenti képen látható, a korszak díszítettségét teljesen jól leképező relief, amely az 1846. július 15-én átadott első magyarországi gőzüzemű vasútvonalnak (Vác–Pest) állít emléket. A domborművön Merkúr, az utazás istene az első hazai gőzmozdonnyal és egy faros Ikarusszal jelenik meg, dicsőítve a műszaki fejlődést, a múlt feletti győzelmet.
A relief annak az Ohmann Bélának az alkotása, aki sok más mű mellett a székesfehérvári Országalma szobrot is jegyzi. Más elképzelések szerint a domborművön Ikarosz látható, ami teljesen más megvilágításba helyezi a szobor mondanivalóját. Ebben az esetben – mivel Ikarosz is lezuhant – a szocialista eszmék bukását szimbolizálhatja a mű.
Persze sokkal kevésbé kifinomult emlékekkel is találkozhatunk: ilyenek az eredeti, formavilágukban és anyaghasználatukban is jellegzetes kőpadok, valamint a kültéri vöröses padlóburkolat.
Száz szónak is egy a vége…
Szóval, ha Vácnak vesszük az irányt, és van pár percünk a buszunk indulásáig, vessünk egy futó pillantást az autóbusz-állomásra és környékére is, mert mindent összevetve szerintünk ez egy klassz megálló.
Ezúton köszönjük a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) építészmérnök-hallgatójának, Kiss Bogdánnak és az Építészmérnöki Karnak a közreműködést a bejegyzésünket megelőző anyaggyűjtésben!
A régi fotók forrása a Fortepan (UVATERV).