„Persze tudtam, hogy milyen motívumok lesznek a busz két oldalán, hiszen én készítettem a tervet, de egy az egyben, »3D-ben« látni egy működő, mozgó járművön… Ez szokatlan, nagy élmény volt” – ismerjétek meg Bordács Annát, nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázatunk első helyezettjét!

2024. június 8-án immár harmadik alkalommal tartottuk meg éves járműmustránkat. A Volánbusz-retrónap ebben az évben is rengeteg látogatót vonzott, köszönjük mindenkinek, aki ellátogatott hozzánk, hogy velünk ünnepelje lassan egy évszázados történetünket! Nosztalgiaflottánk ikonikus darabjai mellett színes programkínálattal – többek között sétabuszozással, tárlatvezetéssel, közönségtalálkozóval, veterán járművekkel – és fergeteges hangulattal találkozhatott, aki eljött múlt szombaton Hatvanba.

Idén sem maradt el a premier: nosztalgiaflottánk két legújabb darabját, a frissen felújított Ikarus 280-as csuklós autóbuszunkat, illetve régi fényében ragyogó Ikarus EAG 397.05-ös járművünket mutattuk be, amelyet dekorációs pályázatunk győztes munkája díszít. Nagy büszkeség, hogy ráadásul egy volános kollégánk műve bizonyult a legjobbnak!

Hogyan vezet egy utastájékoztatási főmunkatárs útja odáig, hogy első helyezést érjen el egy megmérettetésen, ahol grafikai művek versenyeznek?

Bár a titulusomból nem feltétlenül derül ki, az az igazság, hogy a munkám nagy részét a grafikai tervezés teszi ki. A vizualitás az eredeti szakmámtól sem áll távol: térképész-geoinformatikus szakirányon végeztem az ELTE-n.

Méghozzá a Kalandregényekben szereplő útvonalak rekonstruálása korabeli térképek alapján című szakdolgozattal! Nem sokan mondhatják el magukról, hogy Willy Fogból és Nils Holgerssonból diplomáztak…

Ha még azt is hozzáteszem, hogy eredetileg csillagász szerettem volna lenni, és az egyetem után a könyvtervezésbe is belekóstoltam, mire eljutottam a vizuális utastájékoztatásig, akkor még kacskaringósabbnak hangzik a történet.

Haladjunk szép sorjában! Már gyerekkorodban csillagásznak készültél?

Igen, bár rögtön hozzá kell tegyem, hogy rajzolni is szerettem… Mindenesetre az volt az eredeti elképzelésem, hogy a rajz megmarad hobbinak, és a csillagászattal foglalkozom majd hivatásszerűen. Aztán az egyetemen láttam, hogy a fizikához kapcsolódó tárgyak nem mennek úgy, ahogy elképzeltem, a matematikával és a grafikával viszont nem volt probléma, tehát a térképészethez-geoinformatikához kapcsolódó tárgyakból jó voltam, szerettem is őket, ezért végül ezt a szakirányt választottam. Az addigi fő csapásirány, a csillagászat mint érdeklődési kör maradt meg, a hobbimból pedig szakma lett – röviden úgy is összefoglalhatjuk, hogy „sorrendet cseréltem”.

A térképészettel már jóval közelebb kerültünk a vizualitáshoz, de hol, mikor jött be a képbe a közlekedés világa?

Miután megszereztem a BSc-fokozatot, elkezdtem a mesterképzést, de azért szétnéztem a munkaerőpiacon is, és a BKK éppen gyakornokokat keresett. Jelentkeztem, felvettek, és annyira megtetszett a munka, hogy a következő vizsgaidőszakot már ki is hagytam… A BKK-s gyakornoki idő leteltével, néhány hónapos szünet után jöttem a Volánbuszhoz.

De ha minden igaz, ezt a közbülső néhány hónapot sem töltötted tétlenül – jól nyomoztuk vissza, hogy ebben az időszakban vágtál bele a könyvtervezésbe?

Igen, több pályázaton is indultam; nagyon jó érzés volt, amikor az egyiken én végeztem az első helyen, és kézbe vehettem, végiglapozhattam, megszagolhattam azt, amit papíron megálmodtam: az Antihygge című regényt. Ez volt a legsikeresebb tervem, de abban az időszakban elég sok grafikai pályázaton indultam, számos könyvborítót, logót, arculati tervet készítettem. Mostanában, munka mellett már kevés időm jut ilyesmire.

Kivéve, ha a Volánbusz nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázatot ír ki!

Ezt a ziccert valóban nem tudtam kihagyni… Jó lehetőségnek éreztem a gyakorlásra, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy szinte semmilyen tapasztalatom nem volt a járműgrafikában. Azt hiszem, erre az esetre nyugodtan alkalmazható a mondás, hogy az esélytelenek nyugalmával indultam.

Vagy egy másik mondás, a „szűz kéz szerencsét hoz” – hiszen elsőre 10-est lőttél! A munkád során soha nem dolgoztál jellegrajzokkal?

Egyetlen egyszer kellett jellegrajz alapján látványtervet készítenem, de jellemzően inkább térképeket, utastájékoztatási anyagokat, menetrendi kiadványokat tervezek.

Majdhogynem „elsőbálozóként” nem volt nagyon szokatlan a járműgrafikai munka? Nem érezted úgy, hogy teljesen idegen terepen mozogsz?

Szerencsére nem. Hozzá kell tennem, hogy a nyomdai előkészítés nem a mi feladatunk volt, tehát ilyen típusú, speciális szaktudásra nem volt szükség; arra kellett figyelni, hogy a karosszériához pontosan illeszkedjen a rajz. Sokat tervezgettem, ötleteltem – a megvalósítás ehhez képest kifejezetten gyorsan zajlott.

Annyi kulisszatitkot elárulhatunk, hogy a hatvani retrórendezvény látogatóihoz képest csak alig néhány nappal korábban láthattad a terveid szerint felmatricázott 397-es Ikarust. Nagy meglepetés volt?

A méretek, a lépték volt nagyon furcsa. Azt persze tudtam, hogy milyen motívumok lesznek a busz két oldalán, hiszen én készítettem a tervet, de egy az egyben, „3D-ben” látni egy működő, mozgó járművön… Ez szokatlan, nagy élmény volt. Remélem, a nagyközönségnek, a retróprogramok résztvevőinek is ilyen örömet okozott, mikor élőben meglátták.