Ezek vagyunk mi – hétköznapi hősök a volán mögött

Valamiért a jó hírek csak döcögnek, míg ezekkel ellentétben a rosszak futótűzként terjednek. Szerencsére mindennapjainkban bőségesen túlsúlyban vannak a szívet melengető esetek, bár ezektől (egy-egy alkalomtól eltekintve) nem hangos a sajtó. Az alábbiakban csokorba szedtünk néhányat az elmúlt hetek azon történéseiből, amelyek során kollégáink példásan, szívvel-lélekkel álltak helyt a különböző váratlan helyzetekben.

Életet ment a figyelmesség

Néhány hete a Pellérd–Pécs járaton egy idős törzsutasunk rosszul lett a fedélzeten. Stadler Zsolt autóbusz-vezető kollégánknak feltűnt, hogy a néni, aki máskor kifejezetten beszédes volt, most csak nézett maga elé, és a hozzá intézett kérdésekre nem reagált. Kollégánk agyvérzésre gyanakodott, ezért azonnal tárcsázta a 112-es segélyhívót, és értesítette a mentőket. Nem csalt a megérzése. Később utasunk hozzátartozója telefonált a pécsi forgalmi telephelyre, és kérte, hogy tolmácsoljuk a család köszönetét az autóbusz-vezetőnek, aki „gyors telefonhívásával életet mentett”.

Egy járat, két eset

Tarsoly Ferenc sümegi autóbusz-vezetőnk egy gyönyörű, új, sárga Mercedes-Benz Intouro M fedélzetén került véresen komoly helyzetbe a Nagykanizsa–Győr járat végállomása előtt mintegy 25 kilométerrel, Gyarmaton. A vezetőülés mögött található egy utastájékoztató monitor, amelyet egy leülni készülő idősebb utas nem vett észre, és alaposan beütötte a fejét a kijelző szélébe. A koppanásra figyelt fel a járművel már indulófélben lévő Ferenc, aki döbbenten látta, hogy az utas fejéből szó szerint ömlik a vér. Azonnal megállt, előkapta az elsősegélyládát, megtisztította a sebet, majd nyomókötést alkalmazva segített a sérültön. A vérzés csillapodott, az utas pedig nem érezte rosszul magát. Ő maga javasolta, hogy csak a győri állomáson hívjanak mentőt, ne tartsák fel a járatot. A megpróbáltatásoknak azonban ezzel még nem volt vége…

Mire Győrbe értek, egy másik utas rosszul lett, a végállomáson már nem tudott felállni sem. Utastársa még menet közben mentőt hívott hozzá, de kollégáink gyors intézkedésének köszönhetően összehangoltan, egy mentővel látták el és szállították kórházba mindkét rászorulót.

Sajnos nem mindig sikerül, de tegyük meg, amit lehet!

Szilvási Oszkár tolcsvai autóbusz-vezetőnk a múlt hónapban járatával Háromhutáról Tolcsvára érkezve egy öntudatlanul fekvő, vérző fejű, középkorú férfit talált az egyik buszmegállóban. Habozás nélkül tárcsázta a segélyhívót, majd a kapott utasítások szerint elkezdte az újraélesztést, hiszen a sérültnek nem volt pulzusa. Csaknem 25 percen keresztül végezte a fizikailag is megterhelő mellkaskompressziót. A mentők és a rendőrség megérkezésekor Oszkár átadta a beteget a szakembereknek, és indult tovább a járatával. A hosszadalmas újraélesztési kísérlet végül sajnos eredménytelennek bizonyult.

„Visszaeső” életmentő

Kovács Ervin Sándor siklósi autóbusz-vezetőnk számára sem volt kérdés, hogy nemcsak hívja a mentőket, de érkezésükig ő maga látja el sérült utasát. Szeptember 14-én délután a pécsi autóbusz-állomásról Siklósra indult volna járatával. Egyik utasa inkább leszállt a buszról, de az aszfalt vezetősávjában megbotlott, elesett, és beütötte a fejét, amely erősen vérezni kezdett. Ervin azonnal előkapta a mentőládát, és miközben térdével próbálta megtámasztani a sérült hátát, sikerült bekötöznie a sebet, és csak a mentők megérkezése után indult el utasaival. Ervin néhány napja egy járatunkat érintő súlyos balesetnél is gondolkodás nélkül segített, noha akkor nem is volt szolgálatban, csak éppen arra járt. Munkatársa csak néhány hónapja dolgozott társaságunknál, amikor járatába egy motoros csapódott. Jól jött a tapasztalt kolléga támogatása az intézkedés során, de a mentősök is hálásak voltak, amikor a súlyos sérültet segített a hordágyra emelni.

Emberségből jeles

Hétköznapi figyelmességekkel is sokat tehetünk azért, hogy világunk jobb hely legyen! Az alábbi ügyről egy szintén az érintett járaton utazó utasunktól értesültünk, aki köszönőlevelet küldött társaságunknak.

Egy szeptemberi délutánon a Szegedről Csongrádra tartó járatunk autóbusz-vezetője, Buza Norbert segített egy középiskolás fiúnak, akit akkor ért meglepetés, amikor érvényesíteni akarta vármegyebérletét, de az Békés vármegyére szólt. Kollégánk jelezte neki, hogy azzal sajnos ezen a járaton nem utazhat, mert az ellenőr mindkettőjüket megbünteti. A bérlet figyelmetlenségből szólt rossz megyére, a srác nagyon megijedt. Kollégánk leültette és próbálta megnyugtatni, illetve telefonon igyekezett tájékozódni a lehetőségekről. Cserére sajnos nem volt mód, új bérletet kellett vásárolni, de a fiúnál nem volt pénz. Kollégánk úgy döntött, megveszi neki az új bérletet, hogy rendben hazajusson. A fiú nagyon megörült, többször is megköszönte a jó cselekedetet.

 

Köszönjük kollégáinknak, hogy figyelmességükkel, segíteni akarásukkal szebbé teszik mindennapjainkat, illetve azt, hogy a legnagyobb bajban is számíthatunk rájuk!